Szalma Erika Margit

Szalma Erika a középiskolát 1977-1981 között a Tisza-parti Gimnázium, Vízügyi és Óvónőképző Szakközépiskolában végezte, majd felvételt nyert a Szarvasra a Tessedik Sámuel Főiskola óvodapedagógus szakra, ahol 1983-ban kiváló diplomás óvodapedagógusként végzett. Ezzel be is teljesült gyermekkori álma.

Kezdetben a szegedi Tarjáni óvodában mutatta meg a szépet, a jót a gyerekeknek. 2009-ben a szegedi Építő Utcai Óvodában folytatta óvodapedagógusi útját, az itt dolgozó felnőttek és gyerekek nagy örömére, egészen nyugalmazásáig. Az Építő Utcai Óvoda tagóvodavezető-helyettesi feladatait 2014-ig látta el.

Több száz kisgyermek, akik közül mára már sokan felnőttek, anyukák és apukák köszönhetik neki a mindig jóságos, biztató szavait, gondoskodását, mosolyát, melyek végig kisérték őket óvodás éveikben.

Gyermekszeretete és -tisztelete megmutatkozott a hosszú évek pedagógiai munkájában. Határozott, következetes, szeretetteljes volt.

A csoportban mindig észrevette, milyen szorgalmas és ügyes gyerekek vannak. Minden kérdésre tudta a választ, és annyi könyvet olvasott, amennyit mi sosem fogunk. Szavai mindig jó érzéssel töltöttek el mindenkit. Varázserővel is bírt, mert mosolyával, ölelésével, szeretetével a könnycseppek és a szomorúság is eltűnt gyermek és felnőtt arcról egyaránt.

 A szülőkkel való kapcsolatát a közvetlenség, segítőkészség, együttműködés jellemezte, amiért a szülők, kollégák egyaránt nagyra becsülték. Fontosnak tartotta a szülőkkel való jó kapcsolat kialakítását, s hogy a szülők partnerek legyenek a nevelésben.

Különösen szerette és figyelemmel kísérte a gyermekek mozgásfejlődését, -fejlesztését, az egészséges életmódra nevelésüket. Ezért sokat képezte magát. Óvodai Gyógytestnevelési szakvizsgát tett 2010-ben. Mindemellett pár számára kedves és fontosabb képzést említve: elvégezte a Komplex Mozgásterápiás Képzést, a Sindelar módszert és az Iskolaelőkészítő foglalkozásvezetői képzést. Ezeket a mindennapi munkájában is használta. Figyeltük és tanultunk tőle. A gyerekek egészséges fejlődéséért való tenni akarása a nyugdíjba vonulása után továbbra is aktívan megmaradt.

Közvetlen, jó humorú, finom lelkületű személyiségével, fáradhatatlan lendületével, hosszú éveken át meghatározó tagja volt az Építő Utcai Óvoda közösségének, a szakmai értékek megalapozásának.

Fáradhatatlanul motiválta a gyermekeket a sokirányú ismeretszerzésre. Nagyon fontosnak tartotta a tehetségígéretes gyermekek komplex fejlesztését. Tolerálta a különbözőséget, az egyenlő bánásmód elvét alkalmazta. Tiszteletben tartotta a gyermeki személyiséget, sokoldalúság, értékkövetés jellemezte.

Sosem maradt el családi rendezvényekről, évzárókat, ünnepeket örömmel szervezett meg kollégáival együttműködve. Részt vett sok-sok nyílt napon, karácsonyi ünnepségen, farsangon, barkácsoláson, kiránduláson és minden óvodai rendezvényen.

Mindig azon dolgozott, hogy a gyerekeknek és szüleiknek örömet szerezzen, és ez által az óvodában töltött éveik még színesebbek, szebbek, boldogabbak legyenek. A személyiségéből eredő alázatával, odaadásával és odafordulásával mélyebb, valósabb megismeréshez jutott. Munkájában minden tekintetben modellkövetésre alkalmas volt.

A kollégáknak bizalmat, türelmet, támogatást adott. Az elmúlt években tevékenyen, ötletekkel telve élte meg az óvodai mindennapokat. Magasszintű szakmai tudása miatt bátran fordulhattak hozzá a kollégák szakmai véleményért, támogatásért, segítségért. Őszinte támogatás, építő észrevételek jellemezték mindvégig. Ösztönözte, dicsérte fiatalabb kollégáit, önzetlenül adta át tudását, szakmai tapasztalatát. Példát adott szakmaiságból és emberségből is.

Mindenkihez volt egy kedves szava, mosolya vagy egy nagy ölelése. Ezeket a pillanatokat, emlékeket mind a szívünkbe zártuk.

Nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy megismerhettük Őt, mint embert és mint kollégát. Boldogsággal tölt el, hogy része volt a közösségünknek.