Tóth Lászlóné

Kisvárdán született, és Dombrádon nőtt fel, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nagyközségben, ahol már egészen kisgyermekkorában eldőlt, merre vezet majd az útja. Az ott töltött óvodás évek mély nyomot hagytak benne és egy különösen kedves óvónéni, akire a mai napig meleg szívvel emlékszik vissza. Ő volt az, aki példát mutatott, és elindította azon az úton, amelyet egész élete során hivatásként követett, így lett óvodapedagógus, aki maga is példaképpé vált.

1985-ben végezte el a középiskolai tanulmányait a nagykálói Budai Nagy Antal Óvónői Szakközépiskolában, óvónői osztályban. Nem is várt sokáig, mielőbb szerette volna gyakorlatban is megvalósítani mindazt a tudást és hivatástudatot, ami benne volt. Így került Debrecenbe, a Nagy Sándor telepi Óvodába, ahol elindult a szakmai pályafutása.  A felsőfokú óvodapedagógus diplomát a szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskolán szerezte 1996- ban.

1992 októberében lett a Gyertyámos Utcai Óvoda közösségének tagja, annak a közösségnek, amelynek nyugdíjazásáig dolgozott. 33 éven át volt biztos pont a gyerekek és a kollégák életében, bölcsességével, nyugalmával, derűjével és kitartásával mindenkit gazdagabbá tett, aki vele dolgozhatott, vele nevelkedhetett. Már a kezdetektől, pályája elején kiemelten fontosnak tartotta a mozgásfejlesztést, gyakran tartott mintaszerű bemutatófoglalkozásokat. Ennek eredményessége okán, heti rendszerességgel délutáni időszakban játékos tornafoglalkozások megtartását is vállalta. A szakmai fejlődés iránti elhivatottságát mutatja, hogy elvégezte „Kulcsár Mihályné: A tanulás öröm is lehet” továbbképzését. E módszer segítségével, több gyermeknek is segített abban, hogy feltárja a problémás területeiket és segítette további fejlesztésüket.

Szakmaisága, elkötelezettsége abban is megmutatkozott, hogy 2001- 2012 között tagóvoda- vezető helyettesi pozíciót látott el.  A 2000-es évek elején részt vett az óvoda és a körzethez tartozó intézmények nevelési programjának és gyakorlatának kidolgozásában és többszöri módosításában is.

Megélt számos változást: új munkatársak érkezését, távozását, közös búcsúzást, költözést, felújítást, összefogást, őszi szüreti mulatságot, óvodai karácsonyt, farsangot, gyereknapot, nem beszélve a rengeteg kirándulásról, színházlátogatásokról, amelyekhez mindig igyekezett alkalmazkodni, mindig nagy hittel, odaadással pontosan végezni az adott feladatot. Az óvoda alapítványának kuratóriumi tagjaként, nagy szerepet vállalt annak sikeres működtetésében. Minden szervezésben aktívan részt vett, együttműködve a többiekkel. Ha bármit keresett valaki az óvodában, ő mindig tudta hol van (mondaná: „rend a lelke mindennek!”), ha számolni kellett neki szóltak a kollégák, hiszen ebben is megmutatkozott precizitása.

Szívesen dolgozott pályakezdő kollégákkal, gyakornokokkal, tanulókkal is, akiket szeretettel irányított, segítette őket munkájukban, amit nála tanulhattak, azt egész életükben tovább vitték.

Nemcsak az óvodán belüli szakmai kapcsolatait ápolta, hanem éveken át részt vett a szakmai munkaközösségek kooperatív együttműködésben is. A gyermekek lelki egészségének megőrzése kiemelten fontos volt számára, ezért csatlakozott a mentálhigiénés és a dráma munkaközösségekhez is, az itt tanultakat felhasználta, a mindennapok óvodai tevékenységeiben, eseményeiben. A szülőknek szülői értekezleteken, megbeszéléseken, innovatív formában, helyzetmegbeszélésekkel, szituációs játékokkal igyekezett segítséget nyújtani. A sok pozitív visszajelzés megerősítette szakmaiságában. A tehetséggondozás területén is sikereket ért el, leginkább a mese, vers területen. Több általa felkészített gyermek eredményesen szerepelt a városi fordulókon, tehetséggálán.

Mindig nyitott volt a fejlődésre, haladásra, önmaga képzésére, erre utal az is, hogy nyugdíj előtt röviddel, önkéntesen jelentkezett és sikeresen teljesítette 2023 márciusában a pedagógus II. minősítést.

Kollágái büszkék rá, hálásak a sok segítségért és tapasztalatért, amit kaptak tőle. Szeretettel búcsúzik a Gyertyámos Utcai Óvoda közössége.