Kunstárné Máriaföldy Erzsébet
1985-ben végzett a Szarvasi Óvónőképző Intézetben. Itt speciális szakként a néptáncot választotta, melyet a későbbi munkája során is felhasznált az ének-zenei nevelés területén.
Az első munkahelye 1985-től 1990-ig a Garam utcai Óvodában volt. Itt két évig vezette az ének-zene munkaközösséget, az itt kidolgozott anyagokat a későbbiekben is beépítette a munkájába. Óvodán kívüli felkérésre az Ifjúsági Házban Micimackó Klub elnevezéssel gyerekfoglalkozásokat is tartott. Ebben az időszakban kezdődött el munkájának az a része, amely végig kísérte őt az egész pályafutásán. Fontos volt számára a családokkal való kapcsolat erősítése, a közös együttműködés, az összefogás a gyerekek egészséges fejlődésének érdekében.
1990-1995 között végezte el a Szegedi Hittudományi Főiskola hittanári szakát. 1998-tól 2000-ig a Hunyadi Téri Óvodában dolgozott. Ez az óvoda a társadalom széles rétegét felölelte: hátrányos helyzetűek, halmozottan hátrányos helyzetűek, roma kisebbségi illetve magyar és német ajkú kisebbség is itt kapott helyet. Itt tanulta meg a társadalom különböző rétegein keresztül a párbeszédet, az együttműködést, a megszólítását a különböző fokú iskolázottságú embereknek. A gondozáson és az elfogadáson kívül az útmutatást tűzte ki célul.
2000-ben került a Toldy Utcai Óvodába, ahol egészen a nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ovis hittant hetente, Szülői Klubot havi rendszerességgel tartott. 2006-ban végezte el a Szegedi Tudomány Egyetem Mentálhigiéné szakját, mely nagymértékben hozzájárult pszichológiai és pedagógiai megújulásához. Ezt folytatva 2007-ben szakvizsgázott. A képzés sok változást hozott az élete minden területén. Megtanulta az „Segítő beszélgetést”, mely az értő figyelemre épül, összefoglalja a hallottakat, a problémákat, hogy az ember maga fedezze fel a megoldást is.
2006-tól 2013-ig vezette a városi mentálhigiénés szakmai munkaközösséget, előadásokat tartott és önismereti játékokat.
2006-tól 2009-ig felnőtt pszichodrámát tanult, és pszichodráma asszisztensi tanusítványt kapott a Magyar Pszichodráma Egyesülettől. A drámajátékokat a pszichodrámát folyamatosan alkalmazta a szakmai gyakorlata során az óvodai mindennapokban. Három éven keresztül gyermek pszichodráma csoportot is vezetett egy pszichológus kollegával együtt, ahol többnyire a válások miatti veszteségek feldolgozása volt a középpontban.
Ebben az időszakban ismerkedett meg a zeneterápiával, melyet Kokas Klára tartott. Az itt tanultakat is beépítette az ének-zene foglalkozásaiba, és kollegáinak is mindig szívesen átadta az új ismereteit.
2010-től 2013-ig óvodapedagógus hallgatókat is mentorált. Mindig fontos volt számára a személyes jó kapcsolat, az egyéni bánásmód, a differenciálás. A folyamatos megújulás mellett a hagyományos értékek megőrzése és átadása is kiemelt fontosságú volt számára. 2001 óta tart ovis hittant Szeged belvárosi óvodáiban. Nagy szeretettel nevelgette a csoportjába járó gyerekeket, emellett külön gondot fordított arra is, hogy a szülők se maradjanak nevelési tanácsok nélkül, ezért a mai napig tart szülői klubot is.
A pozitív pedagógia minden eszközét kihasználta. Általa tudott olyan sok kisgyermeknél a néha reménytelennek tűnő nevelési helyzetekben is eredményt elérni.
Munkáját a kezdetektől lelkesen, elhivatottan és fáradhatatlanul végezte. Nyitott, elfogadó, szakmailag magas szinten felkészült volt. Szeretetteljes egyénisége visszatükröződött rá. Figyelmes volt munkatársaival, szívén viselte a körülötte lévők lelki egészségét. Mindig szívesen osztotta meg tudását kollegáival, önzetlenül segített ott, ahol éppen tudott vagy kellett.
Mártikára nagy szeretettel gondol minden kollégája!
Kívánjuk, hogy nyugdíjas évei teljenek nyugalommal, kikapcsolódással.
Hitvallása a gyereknevelésről: „Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni! Nem oktattak, nem neveltek, nem irányítottak úton-útfélen és minden pillanatban. Hagytak annak lenni, aki vagyok, aki leszek!” (Fekete István)