Monostoriné Hodács Anikó

Monostoriné Hodács Anikó óvodapedagógusként dolgozott a Szegedi ÓVI

 Fő Fasori Óvodájában, a Garam utcai Óvodában, a Gáspár Zoltán Utcai Óvodában és a Cső Utcai Óvodában.

Már általános iskolás korában szívesen foglalkozott a szomszéd gyermekeivel, szeretett velük játszani, lelkesítette az a felelősség, hogy neki kell vigyázni rájuk. Pályaválasztását meghatározta az az élmény, amikor lehetősége volt egy közeli óvoda délelőtti programjába betekinteni. Magával ragadta a gyermekek zsivaja, az óvónénik irányítása. Ekkor döntötte el, hogy mindenképpen óvodapedagógus lesz.

A felvételi vizsgára lelkesen készült, aminek meg lett az eredménye, felvételt nyert a Szegedi Tisza-parti Gimnázium Vízügyi és Óvónőképző Szakközépiskolájába. Az iskolai évek alatt a gyakorlati órákat szerette a legjobban. Szakmai gyakorlatát a Fő Fasori Óvodában töltötte, amire a mai napig szívesen emlékezik vissza. Végül 1984 tavaszán elérte célját leérettségizett, és óvónéni lett. 1984 július 01-től egy évig a Főfasori óvodában dolgozott határozott idejű munkaszerződéssel. A következő évben az akkor Szegeden megépült legmodernebb óvodában a Garam Utcai Óvodában kapott állást. Itt várta mindennap szeretettel a csoportjába érkező kis lurkókat és szüleiket, akik mindig bizalommal fordultak hozzá. A szakma szeretete, a tanulás vágya ösztönözte arra, hogy beiratkozzon a Szarvasi Óvónőképző Intézetbe. Itt megszerezte felsőfokú végzettségét. 1994-ben újból visszatért az óvodai életbe, de akkor már a Gáspár Zoltán Utcai Óvodában folytatta szakmai életútját.

2016-tól előző óvodája megszűnése miatt a Szegedi ÓVI Cső Utcai Óvodájában dolgozott, ahol szakmailag sokat tanulhatott kollegáitól.

Mindig megérintette egy-egy gyermek nehezebb sorsa. Gyermekvédelmi felelősként igyekezett segíteni a családoknak, 26 éven át végezte segítő munkáját.

Esetmegbeszélések, fogadóórák szervezésével igyekezett megtalálni a legkedvezőbb megoldást a családokban kialakult konfliktushelyzetek enyhítésére, a gyerekek harmonikus lelki fejlődése érdekében.

Szívén viselte a hátrányos helyzetben élő gyermekek sorsát. A szociális segítő munkatárssal szoros kapcsolatot alakított ki. Együttműködésüknek köszönhetően mindig találtak megoldást a rosszabb körülmények között élő gyerekek szükségleteinek kielégítésére. Játékokat, ruhaneműt és a család számára szükséges felszereléseket biztosítottak. Tudását a gyermekvédelem területén folyamatosan bővítette, a hét évenként elvégzett tanúsítványait többnyire ezen a területen szerezte meg.

Törekedett arra, hogy a gyerekeket minél több élménybe részesítse óvodán kívüli programokon való részvétellel.

A közlekedés témakörében többször vettek részt városi szintű versenyeken, majd 2013-tól 5 éven keresztül az Országos Rendőr Főkapitányság által szervezett közlekedési vetélkedőkre, Budapestre. 2018-ban a csoporttal megszerezték a „Biztonságos óvoda „címet. A következő évben az OVIZSARU program folytán ismerhették meg a gyerekek a bűnmegelőzés fontosságát, a rendőrök munkáját.

Aktívan támogatta a gyermekek mozgásfejlődését a sokoldalú mozgásformák kipróbálásával. Délutánonként Ovi foci foglalkozást szervezett heti rendszerességgel az óvodába járó gyermekek számára.

A digitális világ megértése érdekében beiratkozott számítógép-kezelői tanfolyamra, amely segítette az óvodásoknak alkalmas digitális anyagok felkutatását, alkalmazását.

Aktív tagja volt több munkaközösségnek. Leginkább a vizuális munkaközösségben szerzett ismereteket kamatoztatta mindennapi munkájában. Nemcsak az egymástól való tanulás, hanem, az új emberekkel való ismerkedés is motiválta.

Munkája során sikerült a szülők bizalmát is megszerezni. Törekedett arra, hogy a felmerülő problémákat közösen oldják meg. Képes volt jó tanácsokat adni, de ő maga is sokat tanult a helyzetekből.

Hivatástudata 40 év után is aktívan él benne, ma sem gondolja másképpen. A legjobb döntés volt az óvodapedagógusi pályát választania.