Pabdi Józsefné

Pályáját a Tiszaparti Óvónőképző Szakközépiskola elvégzése után 1984-ben kezdte a szegedi Rókusi Általános Iskola Kossuth L. sgt. -i óvodájában. Gyermekei születése után és a Szarvasi Főiskola elvégzése után 1989 július 31-én helyezkedett el a Földmíves utcai óvodába, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott.

Pályakezdő éveit a gyermekszeretet, a harmónia, a nagyfokú gondoskodás jellemezte, és ez nem is kopott meg az évek során. Tudatosan építette szakmai tudását, igyekezett minden pozitív példát beépíteni a saját nevelési módszereibe. A kollégáival nagyon jó kapcsolatot alakított ki, hamar az óvoda egyik vezéregyénisége lett. A szülők és a szakmai közösség egyaránt elismerte pedagógiai és módszertani tudását, nevelési módszereit. Fogékony volt az új programokra, az önképzést nagyon fontosnak tartotta. Fiatal kollégáit nagy türelemmel és odafigyeléssel tanítgatta, és vezette be a pedagógus pálya szépségeibe, rejtelmeibe.

Személyiségéről elmondható, hogy derűs, nyugodt és barátságos. Munkája során jellemző volt rá, hogy találékony, jó a helyzetfelismerő- és alkalmazkodóképessége.   Ezek azért nagyon lényeges jellemzők, mert ahány gyermek, annyiféle bánásmódot igényel. Az óvónőnek minden gyermekhez másképpen kell alkalmazkodnia. Ildikó csupa szív, minden gyermekkel megtalálta a hangot, a „nehezen kezelhetővel” éppúgy, mint a félénkkel, vagy akár a túl határozott egyéniséggel. Úgy segített ezeknek a gyerekeknek a mindennapokban, hogy társaik is elfogadják őket. Ildi néninél mindig volt jó adag humorérzék, nyugalom, amellyel a gyerekek közötti pillanatnyi feszültségeket, az esetleges kudarcok miatti elkeseredést is fel tudta oldani.

Csak a jó óvónő érti meg igazán a gyerekek játékát. Ildi néni tudott a játék nyelvén kommunikálni, tudta a játék által nevelni a gyerekeket. A tevékenységek során a verbális iránymutatáson kívül rendkívül fontos volt a nonverbális kommunikáció. A gyerekek biztonságban érezték magukat az óvónéni egy-egy simogatásától, hatalmas elismerés és megerősítés cselekedeteik helyességére az óvónéni mosolya, biztató arcjátéka.

2012 óta vezető-helyettesi munkájával segítette az intézmény vezetőjét. Pontos, precíz, megbízható munkájával minden téren lehetett rá számítani. A nevelői közösségben tekintélye volt a munkájának. Az óvodai minőségirányítási program (MIP) és az önértékelési csoport felelőse volt.

Az óvodánk célkitűzéseit mindig nagyon komolyan vette, és nagyon aktívan részt vállalt a megvalósításban. A zöld szemléletet nem csak magyarázta, hanem a saját mindennapjaiban is alkalmazta, mert hitt a példamutatás erejében. A Zöld Óvoda pályázatok megírásában nagy szerepet vállalt, az intézmény környezeti szemléletének kialakításában nagy szerepe volt. Nagy kihívásnak tekintette a portfólió megírását, amelyet 2016-ban sikeresen megvédett.

A zene szeretete áthatotta egész életét. Nemcsak a munkájában, de a magánéletben is fontos szerepe volt a muzikalitásnak. Több hangszeren játszott, mellyel elvarázsolta a gyermekeket és felnőtt társait egyaránt. Csoportjában és az óvodai ünnepeken, rendezvényeken mindig örömmel muzsikált. A kollégáival alapított egy „Dominó” nevű csoportot, mely a fények játékán alapult. Szülői bálakon, óvodai rendezvényeken nagy sikerrel léptek fel. Az Óvoda Igazgatóság által kezdeményezett Kodály Zoltán Női Kar aktív tagja volt. Heti rendszerességgel készült a kórussal különböző rendezvényekre, versenyekre. 

Kedvesség és jókedv jellemezte mindennapjait. Mindig türelemmel, jószándékkal fordult kollégái felé, emellett nyitott volt újat tanulni óvodapedagógusi pályafutásának utolsó éveiben is.