Ráczné Horváth Éva

Pályafutását 1983-ban kezdte, amikor egészségügyi érettségije megszerzése után, képesítés nélküli óvónőként helyezkedett el a Tünde téri Óvodában. Már ebben az időszakban megbizonyosodott arról, hogy az óvodapedagógusi hivatás az, amelyben igazán kiteljesedhet, és amelyhez elhivatottsággal, belső meggyőződéssel kívánja kötni egész életét. E felismerés nyomán 1984-ben felvételt nyert a Kecskeméti Óvónőképző Intézet nappali tagozatára, ahol 1986-ban szerezte meg óvodapedagógusi képesítését. Diplomájának megszerzése után, 1986-ban kezdte meg munkáját a Petőfi-telepi III. számú Óvodában (a mai Gyöngyvirág Óvodában), ahol 1993-ig dolgozott elhivatottan.

Ezt követően, 1993 nyarától egészen nyugdíjba vonulásáig a Bérkert utcai Óvoda pedagógusaként tevékenykedett, így 32 éven át volt meghatározó tagja az intézmény nevelőtestületének. Négy évtizedes óvodapedagógusi munkáját szakmai igényesség, mély elhivatottság, empátia és a gyermekek iránti feltétlen szeretet jellemezte. Pályája kezdetén elsősorban a gyermekek vizuális önkifejezésének fejlesztése, a kreativitás kibontakoztatása és a művészeti nevelés lehetőségeinek feltárása foglalkoztatta. Különös figyelmet fordított arra, hogy a gyermekek szabad önkifejezése és alkotókedve megfelelő teret kapjon az óvodai mindennapokban. E téma iránti elköteleződését számos szakmai továbbképzésen való részvétel is tükrözte. Érdeklődése kiterjedt a drámapedagógia módszertani világára is, amelynek eszköztárát a gyermekek szociális és érzelmi fejlődésének támogatására alkalmazta.

Pályafutásának második felében figyelme egyre inkább a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek fejlesztése felé fordult. Kiemelten érdekelte, miként lehet mozgáson keresztül segíteni a tanulás alapjául szolgáló idegrendszeri érési folyamatokat. Ennek jegyében végezte el

a „Mozgásterápia a tanulási nehézségek megelőzésére és oldására” című továbbképzést, amelynek eredményeként jogosultságot szerzett a Delacato-módszer alkalmazására fejlesztő munkája során. E módszert hatékonyan és sikeresen építette be a mindennapi pedagógiai gyakorlatba, segítve a gyermekek mozgáskoordinációját, figyelmi és tanulási képességeinek fejlődését. Szakmai tudását tovább gazdagította Balatoni Katalin „Így tedd rá!” című programjának elsajátításával, amely a néptánc és a mozgáskotta ötvözésével új, élményszerű módszereket kínált a tanulás és a mozgás fejlesztésére. A programban való részvétel számára nemcsak szakmai megújulást, hanem új inspirációt is jelentett a hagyományőrző nevelés és a mozgásalapú tanulás területén. Szakmai életútját számos felelősségteljes feladat és közösségi szerepvállalás kísérte.

A körzetesített időszakban a „Szeged népművészete, néphagyományai” című munkaközösség vezetőjeként dolgozott, ahol a népi kultúra megőrzését és a hagyományok óvodai továbbéltetését tekintette egyik legfontosabb feladatának. Több éven keresztül segítette az intézményvezetés munkáját vezetőhelyettesként, és tíz éven át látta el az óvoda gyermekvédelmi felelősi feladatait is, mély empátiával és elhivatottsággal segítve a rászoruló gyermekeket és családjaikat. Szakmai és művészeti elhivatottságát a zenei nevelés terén is megmutatta. 2013-tól egészen 2020-ig tagja volt a Szegedi ÓVI Kodály Zoltán Óvónői Karának, ahol rendszeresen közreműködött különböző városi és szakmai rendezvényeken, erősítve az óvodai zenei nevelés hagyományait és presztízsét.

Egy kezdő óvodapedagógus számára különösen nagy ajándék, ha olyan tapasztalt és támogató kollégát kap maga mellé, mint amilyen ő volt. Mindig türelemmel, odafigyeléssel és szakmai alázattal segítette a pályakezdő munkatársát, bátorította, irányt mutatott neki, és megosztotta tapasztalatait. Mentorként nemcsak a szakmai fejlődését segítette, hanem emberileg is

példát mutatott emberségből, empátiából és hivatásszeretetből. Kiváló együttműködő készsége, derűs, nyitott személyisége és segítőkész hozzáállása miatt igazi támasz volt a mindennapokban. Munkatársai és a kezdő pedagógus egyaránt úgy emlékeznek rá, mint nagyon jó mentorra és óvodapedagógus társra, akinek támogatása, tanácsai és példamutatása meghatározó élményt jelentettek a közös munka során. Munkája során mindig kiemelt fontosságot tulajdonított annak, hogy a gyermekek érzelmileg biztonságban, szeretetteljes, elfogadó közegben nevelkedjenek. Pedagógiai hitvallását így fogalmazta meg:
„Csak az a gyermek nevelhető, fejleszthető és tanítható ideálisan, aki érzelmileg kiegyensúlyozott, és biztonságban érzi magát az óvodában.”
Ez az ars poetica végigkísérte egész életútját, és iránytűként szolgált számára a mindennapi nevelőmunkában. Negyvenéves óvodapedagógusi pályafutása alatt mindig a hivatás iránti mély alázat, a szakmai elhivatottság, a folyamatos önképzés és a gyermekek iránti szeretet határozta meg tevékenységét. Munkáját a kollektíva tagjai, a szülők és a gyermekek egyaránt nagyra becsülték. Példamutató életútja, szakmai tudása és embersége maradandó értéket képvisel az óvodai nevelés világában.