Szabóné Adamik Ágnes
Szabóné Adamik Ágnes családjában a sport, a sportos élet dominál. Pedagógiai életútja során kiemelt szerepet kapott a sport, és annak megszerettetése a gyermekekkel. Már kiskora óta a pedagógus pályában gondolkodott, végül az óvoda felé húzta a szíve. Mindig a fegyelem, a rendszeres mozgás és a megfontoltság volt a szeme előtt. Munkáját következetesség, segítőkészség és igényesség jellemezte. Határozott és mindig felkészült óvónő volt.
1983. júniusban érettségizett a Széchényi István – régen Tisza-parti – Gimnáziumban sporttagozaton. Tíz évig kosárlabdázott az akkori SZEOL egyesületben, így mindig fontosnak tartotta a gyermekek célszerű megmozgatását, és újabb mozgásformák megismerését, megszerettetését. Bátorságukat, ügyességüket, önbizalmukat, egyéniségüket fejleszteni, bátorítani ezáltal őket.
1983. szeptemberben képesítés nélküli óvónőként kezdett el dolgozni Tarján egyik barakk óvodájában.
1984. szeptemberben, egy évnek utána került a Sás Utcai Óvodába, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1989 júniusában a Szarvasi Felsőfokú Óvóképzőben, levelező tagozaton szerezte meg munka mellett az óvodapedagógusi oklevelet. A frissen szerzett tudást, a sporthoz való kötődését, tudását és tapasztalatait beépítette a gyakorlati munkájába, ezzel folyamatosan emelte szakmai tudásának színvonalát. Később Pektor Gabriella mozgásfejlesztő torna továbbképzésén is részt vett, amit szintén sokat alkalmazott munkája során.
Szakmai munkájában mindig rugalmasan alkalmazkodott a törvényi és társadalmi elvárásokhoz, a szülői és gyermeki igényekhez. Fontosnak tartotta a gyermekek testi, lelki gondozását, az érzelmi biztonság megteremtését, a családias elfogadó légkör és a szocializáció minél teljesebb kibontakozását. A komplexitás érvényesülésének érdekében a gyermeki tevékenységeket úgy szervezte. Rugalmasan alakította a nevelési tevékenységeket, és a gyermeki képességeknek megfelelően differenciált. A pedagógiai gyakorlatban az általános pedagógiai és módszertani ismereteit tudatosan alkalmazta. A gyermeki szükségletekre odafigyelve a sokszínű gyermeki tevékenységet biztosító nevelőmunka tervezését, szervezését tartotta fontosnak. A gyermeki személyiség egésze került a nevelés központjába, hangsúlyozva a testi, értelmi, szociális fejlődés fontosságát.
Szakmai munkájával hozzájárult az óvoda pedagógiai programjának a megvalósításához. Az óvoda alapdokumentumait és szabályzóit jól ismerte. Az Országos Óvodai Alapprogramból kiindulva az intézmény Pedagógiai programját tiszteletben tartva, arra építve tervezett. Változatos módszertani és tanulásszervezési, irányítási eljárásokat alkalmazott a tanulási képességek fejlesztésénél. Arra törekedett, hogy óvodásai megtapasztalják az együttműködés lehetőségeit. Építve a tapasztalataira és szakmai tudására alkalmazta a differenciálást és a személyre szabott tanulástámogatás módszerét. Mindig naprakész, precíz volt az adminisztrációs munkája.
A gyermekeket mindig ösztönözte a megismerési vágyuk kiélésére. Játékos, változatos helyzeteket teremtett számukra, melyben tapasztalatokat gyűjthettek az őket érdeklő dolgokról, az őket körülvevő természeti és társadalmi környezetről. Az óvodapedagógusi munkakörben eltöltött évei alatt nagy felelősséggel vezette csoportjait. Odaadással és lelkiismeretesen nevelte, fejlesztette, az iskolai életre felkészítette a rábízott gyermekeket.
A gyermekek érdekeit tartotta mindig a legfontosabbnak, személyiségük kibontakoztatása érdekében mindig igyekezett együttműködni a családokkal. A szülőkkel mindig jó volt a kapcsolata. Szerették és tisztelték a csoportba járó gyermekek és szüleik egyaránt. Szívesen együttműködött kollégáival különböző pedagógiai eljárások megvalósításában, és programok megszervezésében. Pedagógusi magatartásával munkatársainak is példát mutatott. Szakmai munkáját elismerték, melyről az elmúlt negyven év alatt több ízben tanúbizonyságot nyert.