Zsámbokiné Sirkó Erika

Már a gimnázium kezdésekor két dolog iránt érdeklődött a legjobban, az egyik a régészet, a másik az óvónői szakma.

1981-ben érettségizett egy művészeti és általános tantervű gimnáziumban. 1982 szeptemberében kezdte tanulmányait a Szarvasi Óvónőképző Főiskola nappali tagozatán. 1984-ben pályakezdőként, friss tudással és felkészültséggel kezdte meg óvónői szakmai munkáját a Tarján V. Óvodában, majd 1996-tól tagóvoda-vezető lett ugyanitt. Ekkor lehetőségük nyílt a szakmai megújulásra, fejlődésre. Az akkori nevelőtestület lehetőséget kapott – és élt is vele, hogy saját programot írjanak. Érdekük volt, hogy egy igazán jó, óvodájuk számára használható programot tudjanak létrehozni az eredményes és hatékony fejlődés céljából. Az óvoda 2001-től már Sás Utcai Óvoda néven szerepelt. 2013-ban lett szakvizsgázott óvodapedagógus és a közoktatási vezető oklevelet is megszerezte.

 A főiskolán néptáncot tanult, ami gyakorlatilag végig kísérte és meghatározta pályafutását, nevelői munkáját. Még táncosként a szegedi Százszorszép Gyermekház aktív tagja volt, ahol gyermek néptánccsoportokat hoztak létre felmenő rendszerben.

Fontos volt számára, hogy a gyerekek minél korábban találkozzanak az eredeti népi kultúrával, de kizárólag az ő általuk befogadható és feldolgozható szinten. A legfontosabb gyermeki tevékenységnek a játékot tartotta. Amennyire csak lehetett, mindig igyekezett beépíteni a mindennapi tevékenységekbe a tánctanulást és zenehallgatást.

Nevelőmunkájának tervezése során mindig törekedett arra, hogy folyamat megújulási lehetőséget, új módszereket, tevékenységeket végezzen, ezáltal még sikeresebbé téve a gyermekek nevelését, oktatását. Mindig azt vallotta, hogy a körülöttünk történő változásokat, szakmai, szülői igényeket be kell építeni a napi tevékenységünkbe.

Tagóvoda-vezetőként pedig azt vallotta, hogy még ha sokszor úgy is érezzük, hogy szűkösek a lehetőségek, menedzser szemlélettel, összefogással, értelmes célok kitűzésével lehet és kell fejleszteni az óvodákat. Innovatív, hagyományteremtő programokkal emelte az intézmény színvonalát. A szülők felé mindig megfelelő volt a kommunikáció. Nyílt napokat, családi rendezvényeket, szülői fórumokat szervezett. Ápolta rendszeresen a kapcsolattartást, és együttműködött a szomszédos bölcsődével, több iskolával, más társintézményekkel: Kövér Béla Bábszínház, Szegedi Nemzeti Színház, Szegedi Vadaspark stb. Az óvoda programjához és egyéb óvodai tevékenységekhez kapcsolódó továbbképzéseken, szakmai konferenciákon aktívan részt vett, a kollégáit támogatta a továbbtanulásban.

Mind tagóvoda-vezetőként, mind óvodapedagógusként szakmailag jól felkészült és segítőkész kolléga volt. Elérhető és megvalósítható célokat fogalmazott meg mindenki részére. A munkatársak jól ismerték, elfogadták és támogatták vezetői koncepcióját. Felismerte mindig kollégái szükségleteit, segítette fejlődésüket. Bármikor nyugodtan fordulhattak hozzá szakmai kérdéseikkel, örömmel és hozzáértéssel segített nekik.   Gyermekek és szülők felé forduló nevelési elveivel elnyerte a szülők bizalmát, így bátrabban fordultak hozzá kérdéseikkel. Törekedett mindig a változatosságra, a megújulásra. Nagy hangsúlyt fektetett az egészséges életmódra nevelésre, a környezetvédelemre és a hagyományőrzésre. A kreativitást kibontakozni hagyó, motiváló tevékenykedtetést, a pozitív megerősítést, a gyermekek önbizalmának, alkotó- és vállalkozó kedvének támogatását szintén mindig fontosnak tartotta. Mindig inspiráló volt számára a gyermekekkel való foglalkozás. Nap mint nap felkészülten, alázattal „állt munkába”. Munkavégzésére az alaposság, pontosság, szakmai átgondoltság, ambíció volt jellemző. Eredményes óvodapedagógusi és vezetői munkássága során több generáció „nőtt fel” a keze alatt. Szerette a munkáját, és a vezetői feladatokat is örömmel látta el. Kitartott az elvei mellett, tagóvodáját nagy gonddal, szívvel-lélekkel vezette, ezért is hagyta el a pályát fájó szívvel.